HTML

Halas és halatlan történetek

Régi és friss halas-halatlan, hálás-hálátlan, igaz és 'becsszóra igaz', megtörtént és 'akár meg is történhetett volna'

Friss topikok

  • hzizi: Sajnos tényleg kevés időt tudok vízparton tölteni, de engedélyem van, sőt egyi... (2017.09.04. 11:17) Újra Tisza-tó
  • Novi1: szia zizi :) frissíteni kellene ezt a blogot ;) valahogy hiányzik az új törté... (2016.09.08. 11:41) Csíptetett ponty
  • Paduc: Örülök, hogy megindult a blogban az állóvíz. Nagyon profi a külmotoron láthat... (2015.01.01. 18:39) Karácsony előtti dunai peca
  • aamen: hejj arról milyen szép posztot írhatnál, hogy két nappal később visszamenve, u... (2014.12.16. 20:32) Tisza-tavi csukázás
  • Paduc: Welcome on board :) (2014.11.05. 20:40) A Tisza-tó téli vízszintje 2014.

Bejegyzések

Bongó - update

2009.12.03. 00:08 hzizi

Mostanában sok halat eszem. Sütve, főzve, rántva, nem is tudom miért ugrott be a hagymás-tejfölös-kecsapos szardínia.

Nyár vége lehetett, nem tűzött már a nap irgalmatlanul, Tomival megbeszéltük, hogy kimegyünk a Baracskaiba, focizunk egy nagyot a homokon. A homok nem volt forró, ideális egyérintőzésre való. A focicsata után kimentünk a bungalókhoz, némely folyadék magunkhozvétele céljából. A bungalók állandó buli-színhelyek voltak, sohasem lehetett tudni mit találsz a saját hűtődben. Tominál éppen nem volt sör, ellenben talált egy üveg vörösbort, két szardínia konzervet, egy tejfölt, és a kenyér is még ehetőnek bizonyult.

Azt mondta, most egy kipróbált kaját fog összedobni gyorsan, csak figyeljek. Apróra felkockázott két fej vöröshagymát, ráöntötte a szardíniákat, ráborította a tejfölt és egy villával jól összekeverte. Talált a hűtőben még egy fél flakon csípős kecsapot is, abból is tett bele gazdagon. Ahogy a szardínia keveredett a tejföllel az már nekem kicsit bizarr volt, de amikor abba a trutymákba még belekerült a piros kecsap, - huh.

A legutóbbi buli után a csajok elmosogattak, így találtam tiszta tányért, kenyeret szeltem, bort töltöttem.  Először csak keveset szedtem, másodszorra már többet, meg még egy kicsit. Isteni volt, azóta is többször csináltam, érdemes kipróbálni!

A Bongót Tomi alapította. A lerobbant ház amit kinézett magának kiskocsma kialakítására valamikor hentesüzlet volt. Vagyis a ház elején a hentesüzlet, hátul meg a Moravicz hentes lakása és a feldolgozó rész, az udvarban pedig egy nagy pince. Még bevillan egy kép, hogy kissrác koromban bámészkodom a hentes előtt, nézem, hogyan rakják be a nagy jégdarabokat a pincébe az utcáról a piceablakon. Aztán megszűnt a hentesbolt, volt a helyén fodrászüzlet, virágbolt, végül megvette az egész épületet Tomi.

Nem volt nagy az egész helység, a pultot lehetett körbeülni és volt még 5-6 asztal. A berendezés egyszerűen puritán próbált lenni: a pult lábazata hasított cölöpökből, teteje kétcolos deszkából, fa padok, fa asztalok. Mindíg gyér világítás volt és mindig jó zene szólt. Hétközben néha szabad asztalt is lehetett találni, de hétvégén tömeg volt. Eszméletlen, hogy mennyi ember elfér egy ilyen helyen.

Sok történet fűződik a Bongóhoz. Ha hétvégén kimentünk az 'Életbe' előtte itt ittuk meg az első fröccsöt. Nyáron strandolás után természetesen a Bongóba mentünk sörözni.... majd itt folytattuk az estét. Olyan is előfordult, hogy éjjel 2-kor értem haza starndolásból, persze papucsban, fürdőgatyában. 

Strandolás... ez nekünk focit jelentett. A Duna-ágból a töltés mellett kifújták a homokat, ezzel csináltak nekünk egy baromi jó homokfoci pályát. Gyorsan kialakultak a strandfoci szabályok: amolyan egyérintős játék volt 3 fős csapatokkal. Kézzel lehetett védeni de megfogni a labdát nem, csak ütni. Egyszerű gumilabdával játszottunk, ami a homokról mindig bizonytalan irányban pattant. Nagy csaták voltak, több csapat várta, hogy sorra kerüljön. Egy ilyen focidélután után bizony megszomjazott az ember. Természetesen sörre. Néha késő estig oltottuk a szomjat.

 

Csajozós történetek is kapcsolódnak a Bongóhoz. Egyszer egy csinos pincérnő marasztalt sokáig. Megígértem neki, hogy megvárom és zárás után hazaviszem. Kettőkor kiraktunk minden vendégat, aztán gyors takarítás.... vagyis nem lehetett nagyon gyors, mert a háromnegyed ötös hajnali buszt amivel Szabadkára indultam a délelőtti egyetemi órákra, alig tudtam elérni.  Mondjuk anyám csodálkozott amikor kelteni akart, hogy én milyen friss vagyok és már a fürdőszobában matatok ébresztés nélkül...

Aztán olyan is volt, hogy  késő délután gondoltam kimegyek törpeharcsázni a csatornára. Törpeharcsára direkt szerelt bambusz botjaim voltak, semmi finomkodás, 25-ös damil relatíve nagy horog, bumszli úszó. Kocsival mentem - vagyis Zastavával. Ilyenkor lehúztam a jobb első ablakot és azon dugtam be a pecaköteget. Jöttek a törpék, folyamatosan volt kapásom, de a szúnyogok is csíptek, így mire besötétedett befejeztem a horgászatot.

Hazafelé menet gondoltam beugrom öt percre a Bongóba, addig maradhatnak a botok kilógatva az autó ablakán is. Az öt perc kicsit megnyúlt, egy addig általam nem túlzottan ismert csajt próbáltam meg közelebbről megismerni. Jól haladtak a dolgok, az idő repült. Már záróra felé közeledett az idő, a csajjal megbeszéltük (vagyis rábeszéltem), hogy beható ismerkedést is folytathatnánk nála. Fizettünk, kimentünk az autóhoz, és ekkor jutott eszembe, hogy még ott vannak a pecabotok.  A botok kárára döntöttem: kiraktam őket. Szégyenszemre csak úgy az árokparta.  Mélyreható beszélgetés lehetett, mert hajnalig eltartott. Kómás fejjel tértem vissza a Bongóhoz - és a botok még ott voltak.

Ma már nincs meg a Bongó. Húsvétkor mikor Komámmal találkoztunk és egy hideg sör mellett elbeszélgettünk a régi időkről - hosszan taglaltuk melyik kocsmába is menjünk. Régen ez nem volt kérdés.

-Este?  

-Aha

-Bongó?

-Fél kilenc?

-Aha

 

2 komment

Címkék: kiskocsma homokfoci

A bejegyzés trackback címe:

http://halesmas.blog.hu/api/trackback/id/tr841137300

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

kisbobó 2009.12.07. 09:56:39

Próbálnád most az árokparton hagyni a botokat.

AzHofi 2009.12.14. 14:31:58

Van ahol lehet. Palotáson a kutya sem nyúl az otthagyott cucchoz. Volt, hogy két hét múlva találtam meg a lent felejtett botot, valaki szépen odébb tette, nekitámasztotta egy nyárfának az út mentén.