HTML

Halas és halatlan történetek

Régi és friss halas-halatlan, hálás-hálátlan, igaz és 'becsszóra igaz', megtörtént és 'akár meg is történhetett volna'

Friss topikok

  • hzizi: Sajnos tényleg kevés időt tudok vízparton tölteni, de engedélyem van, sőt egyi... (2017.09.04. 11:17) Újra Tisza-tó
  • Novi1: szia zizi :) frissíteni kellene ezt a blogot ;) valahogy hiányzik az új törté... (2016.09.08. 11:41) Csíptetett ponty
  • Paduc: Örülök, hogy megindult a blogban az állóvíz. Nagyon profi a külmotoron láthat... (2015.01.01. 18:39) Karácsony előtti dunai peca
  • aamen: hejj arról milyen szép posztot írhatnál, hogy két nappal később visszamenve, u... (2014.12.16. 20:32) Tisza-tavi csukázás
  • Paduc: Welcome on board :) (2014.11.05. 20:40) A Tisza-tó téli vízszintje 2014.

Bejegyzések

Márton-napi vadlúd

2009.11.11. 19:28 hzizi

Abban az évben nem volt esős a november. Az Öreg-kövesben termetes vadpontyokat fogott a Fater, ki is járt hetente kétszer. Reggel bepakolt a csónakba: előáztatott kukorica, botok,  szerelékek, kevés kaja (vizet nem vitt: ott a Duna) meg miegymás, - beindította a kis Tomos csónakmotort és irány felfelé a Dunán.

Aznap kicsit később indult. Már felefelé haladva látta, hogy ígéretes a nap - Márton napja volt -  hajtott a balin, spriccelt a süllő, ugrott a ponty. A köves elején csónak. Horgász. Haha,  Cseszton Pali bácsi, a Fater régi 'mestere'. A folyásban kicsit fölé ment, aztán megállt  szinte mellette: no öreg, eszik-e a hal? 

-Sztipán, Sztipán, ezek csak isznak ma, hogy a fene vinné el. De hallom, te fogtál a héten, fogadni mernék sok szaros pelenkát ettél gyerekkorodban, nefélj, meg is kérdezem a pőcerzsit, hogy mi-a-jóeget csinált veled, hogy ilyen mázlista lettél... és csak mondta, mondta,  ki tudja már hanyadszor.

Fater felért a helyére, beszórta a két marék kukoricát és bedobott. Délután kettőre már volt egy jó kettes pontya, meg egy szakítása. Négy körül fogott egy négyes amúrt, aztán még egy jobb pontyot.

Már lassan szürkülni kezdett, de a Fater kitartott. Várta a 'Nagy-Pontyot'.  Közben egy csónak húzott el mellette fölfelé:  elegáns, zöld ruhás vadászok ültek benne, hárman.  Kettőnek a hátán megtörve a puska, a harmadiké keresztben a térdén.

 

Alig értek feljebb párszáz métert már lőttek is: puffff, puff,puff,puffffffffff, csak úgy viszhangzott az erdő. Mintha gágogás is lett volna, meg puffanások, de Fater a bot végét figyelte, két kis pici húzás volt rajta aztán zsupsz bele a nyél vége a vízbe. Fater bevágott: megvan.  A harc tartott vagy jó tíz percig, Fater előkészítette nagyméretű merítőszákját, előírásszerűen megpipáltatta és bemerítette a jó négykilós tükörpontyot.

Nem is dobott újra, gyorsan pakolt és ellökte a csónakot a kövezéstől. Már épp indítani készült a motort amikor észrevette a madarat a vízben. Liba - gondolta, -vagyis lúd, helyesbített. A vadlúd törött szárnnyal evickélt a vízen. Látszott, hogy esélye sincs. Repülni semmiképp, a parton az ártéri erdőben meg... hjahh. 

Fater nagy merítőjével próbálta elkapni, de a vadliba lebukott a vízbe. Kergetőztek. Tíz perc után a sérült vadlúd már nem tudott nagy távolságokra bukni, aztán egy gyors mozdulet és már a hálóban is volt.  Fater kabátjával letakarta, amit a lúd csendesen tűrt. 

Emlékszem az esti mese után ért haza, és a jólismert: tririririiriii-mit-fogtam?-al állított be. Öcsémmel kiszaladtunk, először a halakon ámuldoztunk, hogy 'hűmekkkoraaaa', csak azután mutatta a 'jószágot'.  Szép volt, de sziszegett. Olyan igazi vadlúd. -Vetési, mondta az öcsém, - gyógyítsuk meg! Fater félrevonult Anyámmal: gyorsan meg is beszélték, a legjobb az lesz ha elviszi a szomszéd faluba az állatkerteshez. Ugyanis volt egy fickó aki ilyen magán-állatkerttel próbálkozott. Róka, farkas, borz, barnamedve, a kis tavon meg vadkacsák, vadlibák, meg ki tudja mi nem még. 

Az állatkertes örömmel átvette a vadlibát, sőt, ajánlott érte faternak egy háziludat.  Így lett Márton-napi libánk, bár aznap már nem lett belőle libasült, ellenben pár hét múlva....

A kis állatkertben a  lúd felépült, gyönyörű büszke gúnár lett belőle, bár többé már nem repült.

 

 

3 komment

Címkék: duna vadlúd

A bejegyzés trackback címe:

http://halesmas.blog.hu/api/trackback/id/tr811518441

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

kisbobó 2009.11.12. 07:54:29

Tiszta Niels Holgerson...

Styxx 2009.11.12. 09:17:28

Nagyon tetszett. Gr. A fotó is saját?
Az a tapasztalatom, hogy a vízparthoz kötődő emberek nyugisabbak, normálisabbak, mint mi full szárazföldiek.

Ott még a környező utakon intézkedő közlekedési rendőrök is normálisabbak.

Alázatosabban viszonyulnak a természethez is. Magamban nagyokat kuncogok, amikor folyóparton feltűnik valami újsütetű vizijárműves, pl többmilliós bay lineres csapat, ahol a hajótulaj, mivel pénze van, gondolja, hogy esze is van, és balfaszkodik kikötéskor, vagy éppen induláskor.

A bámészkodó öreg viziszakik, akik úgy ismerik a helyi folyószakaszt mint a tenyerüket, pedig döbbenten csóválják a fejüket a dilettáns manőverezést látva.

Jó arc lehet a faterod, remélem még él és virul.

Incifinci · http://incifinci14.blog.hu/ 2009.11.12. 11:19:10

Nagyon tetszett ez a kis történet, olyan tipikusan mesébe illő.