HTML

Halas és halatlan történetek

Régi és friss halas-halatlan, hálás-hálátlan, igaz és 'becsszóra igaz', megtörtént és 'akár meg is történhetett volna'

Friss topikok

  • hzizi: Sajnos tényleg kevés időt tudok vízparton tölteni, de engedélyem van, sőt egyi... (2017.09.04. 11:17) Újra Tisza-tó
  • Novi1: szia zizi :) frissíteni kellene ezt a blogot ;) valahogy hiányzik az új törté... (2016.09.08. 11:41) Csíptetett ponty
  • Paduc: Örülök, hogy megindult a blogban az állóvíz. Nagyon profi a külmotoron láthat... (2015.01.01. 18:39) Karácsony előtti dunai peca
  • aamen: hejj arról milyen szép posztot írhatnál, hogy két nappal később visszamenve, u... (2014.12.16. 20:32) Tisza-tavi csukázás
  • Paduc: Welcome on board :) (2014.11.05. 20:40) A Tisza-tó téli vízszintje 2014.

Bejegyzések

Kiskanális - képekkel

2009.11.03. 20:58 hzizi

Barangoltam egy jót. Otthon voltam a hétvégén.  Szombaton reggel magamhoz vettem a kis pergetőbotomat, zsebbe tettem pár műcsalit és bicajra pattantam. Körbejártam a falut, megnéztem a rég nem látott kis csatornákat, a régi indiános játékok helyszínét, de a mi kis focipályánkat már nem találtam. 

Kattintottam pár fotót és ide tettem ehhez a régebbi íráshoz.

Ködös, zúzmarás volt a reggel

A Kiskanálison a mi 'hídunk'. Megviselt állapotba.

A Kiskanális (vagy ahogy mi akkurátusan - amolyan kultikus beütéssel - ejtettük: kiss-kanál-iss) gyerekkorom legmeghatározóbb színtere volt. Mi Kolut utcai fiúk ( azt úgy mondtuk, hogy kulu-tucca) a Kiskanálist a falu határától a Mária árokig birtokoltuk. A kanális tényleg kicsi, két-három méter széles, és jó méter mély. Ahol a nyári strandunkat alakítottuk ki ott sem volt szélesebb, de legalább ott nem volt hínár.

 A halállomány főleg bodorkákból állt, tavasszal azért kis kárászok meg csukák is felúsztak a Mária árokból. Ennek ellenére mi sokat horgásztunk benne, de a csalihalfogó emelőháló is eredményes volt. Aztán ilyen 'eredményes' nap után meg is szoktuk sütni és enni a fogást.

Az évek során több kis kunyhót és rejtekhelyet építettünk, a kanális partján vágot nádból és a kiserdőben fűrészelt ágakból, sőt a focipályánk mellett (mert, hogy az is volt nekünk) még öltözőt is eszkábáltunk ezzel a módszerrel. A nádkunyhó úgy készült, hogy karvastagsányi ágakból elkészült a váz, és ehhez a vízszintes karókhoz lett 2-3 szálanként hozzákötözve a nád. Próbálkoztunk a sárral tapasztással is, de az nem jött be, maradt csak így a natur nádfal, ugyanígy natur nádtetővel.

A legjobban sikerült kunyhó a kiserdőben lett csinálva, közvetlenül a Kiskanális partján. Hosszadalmas munka volt, először ki kellett irtani a növényzetet a helyén, aztán nádat vágni, karókat vágni. Négy cölöpöt a kunyhó négy sarkán leástunk a földbe, ezekhez lettek rögzítve vízszintesen a nádtartó ágak. A nádkötözés is napokat vett igénybe. De csak elkészült. Annyira szuper lett, hogy még tűzhelyet is raktunk bele. A kunyhó egyik sarkába egy kiszuperált sparhelt főzőfelületét meg ajataját beépítettük, körbesaraztuk és már kész is volt.

Kitűztük a kunyhóavatás napját, és hogy megadjuk a módját eldöntöttük, hogy halat fogunk sütni az új tűzhelyen.  Vittünk sütőedényt, zsírt, paprikás lisztet, sót. A kis híd mellett emelőhálóval fogtunk pár bodorkát, kiosztottuk a feladatokat, volt aki elkezdte pucolni a halacskákat, a másik megrakta a tüzet a kunyhóban, hogy átmelegedjen a platni. A halfogó társaság valami nagy halat láthatott mert nagy ordítozással odacsődítették a többieket is. Ment a : láttad mekkora volt, húúú,  -  tedd oda a hálót, arra ment én láttam, - meg kerítsük be,  meg ilyenek. Szóval úrrá lett a társaságon a harci láz, a vadászösztön kihozta a kis emberekből a férfit.

Aztán a nagy felfordulásban valaki észrevette, hogy a nádkunyhónk felől vastag füst száll föl. Olyan meg-meg ugró, fel-fel csapó szürke füst. Azt a rohanást...... Egymás hegyén hátán rohantunk a szűk ösvényen a kunyhóhoz. A száraz nád ropogva, pattogva égett. Próbáltuk locsolni, de nehéz volt vizet meríteni a szakadt partról. annyit azért sikerült elérni, hogy a kiserdőre ne terjedjen tovább a tűz. A kunyhóból csak a váz maradt meg. A füstölgő nádpernyék között szomorúan bóklásztunk. Aztán valaki szétrúgta a sparheltet.

Kormosan, szomorúan és éhesen mentünk aznap haza.

 

 

6 komment

Címkék: kanális nádkunyhó

A bejegyzés trackback címe:

http://halesmas.blog.hu/api/trackback/id/tr311180486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

kisbobó 2009.11.03. 09:03:34

a tűzzel nem kell játszani

BigGeorge (törölt) · http://biggeorge.blog.hu/ 2009.11.03. 09:30:34

Ez hiányzik a mai elhízott, csipszzabáló, kólaivó, TV és számítógép előtt punnyadó gyerekeknek. Ilyen környezet, ilyen társaság, ilyen kalandok.
Jó neked, hogy ilyen csodálatos helyen nőhettél fel! Ezért (is) lettél normális Ember.
Kiváncsi vagyok mi lesz a következő generációból. Teljesen más értékrend és világnézet. Szerintem sokkal rosszabb. Persze csak szerintem.

domdodom69 (törölt) 2009.11.03. 13:59:35

erős nosztalgia nálam is. én persze nem horgásztam, de a Tisza parton felnőve maga a hangulat hasonló volt. máig érzem néha a víz illatát, olyan intenzíven, mintha ott lennék...

aJeti 2009.11.04. 08:50:39

hm, balatonpart. dettó.

sing-lee 2009.11.04. 10:30:34

Baccki, de jó helyen laksz... olyan huszonöt-harminc éve volt, mikor minden évben a nagyimnál nyaraltam Borsodban egy kis faluban, dettó ilyen helyek, imádtam :D

Nyica · http://klikkmoney.blog.hu 2009.11.05. 09:29:04

Az én gyerekkori kanálisomban csak ebihalak úszkáltak, de akkor is szebb volt, mint ma a panelek közötti játszótér.