HTML

Halas és halatlan történetek

Régi és friss halas-halatlan, hálás-hálátlan, igaz és 'becsszóra igaz', megtörtént és 'akár meg is történhetett volna'

Friss topikok

  • hzizi: Sajnos tényleg kevés időt tudok vízparton tölteni, de engedélyem van, sőt egyi... (2017.09.04. 11:17) Újra Tisza-tó
  • Novi1: szia zizi :) frissíteni kellene ezt a blogot ;) valahogy hiányzik az új törté... (2016.09.08. 11:41) Csíptetett ponty
  • Paduc: Örülök, hogy megindult a blogban az állóvíz. Nagyon profi a külmotoron láthat... (2015.01.01. 18:39) Karácsony előtti dunai peca
  • aamen: hejj arról milyen szép posztot írhatnál, hogy két nappal később visszamenve, u... (2014.12.16. 20:32) Tisza-tavi csukázás
  • Paduc: Welcome on board :) (2014.11.05. 20:40) A Tisza-tó téli vízszintje 2014.

Bejegyzések

Dunai pontyok

2009.05.31. 18:41 hzizi

Faterom gyerekkorában kezdett el horgászni. Szövőinas volt, a szövőmesterek között volt horgász is, ők vitték el először a Dunára horgászni. 17 éves korában saját 'bungalót' vett, (sokat buliztak a haverokkal) és már dunai horgásznak számított. Természetesen akkor még csónakmotor nélküli kis csiklikkel járták a horgászok a Dunát, a Baracskaitól kb. szűk óra evezésre volt (van) a Nagytuskós, az Öreg-köves pedig jó kettőre. Már akkor is úgy tartották a pecások: ' a kikötőtől minnél messzebb mész annál jobb helyre érsz'.  Fater az öreg dunai horgászoktól leste el a 'tudományt', sokat járt a Dunára, etetett helyei voltak és fogogatott is. Az én első emlékeimben már komoly pontyozó hírében állt, ha befelé jött a vízről a híre általában már megelőzte, Pali bácsi nagyhangon kiabálta: a Sztipán már megint befogott.

Egy nagy kocka alaku bárkája volt apámnak, abban tartotta a potykákat. Emlékszem az egyik ősz olyan jó volt neki pontyilag, hogy a karácsonyig kitartott a haltartó bárka tartalma, onnét vettük ki az  ünnepi hallénekvalót.    

Akkoriban más volt a horgászetika (meg a halállomány is), a kispontyot nem kellett mérni, ránézésre visszatették, de ha evett a hal a mennyiségi korlátozással nem igazán foglalkoztak.  

Kicsi koromban kevésszer vitt magával a Dunára pontyozni. Az okokat gondolom: sok lett volna nekem a csónakban csendben megülni. Mikor már nagyobbacska lettem volt pár jó pecázásunk, a Nagytuskósban egyszer jót pontyoztunk. A tuskós mint a neve is mondja teli van bedőlt fákkal. Ezt a részt nem borították be védő kövezéssel (gondolom készakarva irányítják így a vizet) ezért a Duna folyamatosan alámossa a partot és dönti be a fákat. A horgászok kitapogatnak maguknak ágmentes szakaszokat és ezekben a lyukakban horgásznak - a néha csak 2-3 de akár 4-5 méteres vízben. Sokat etetni nics értelme, hisz elviszi a víz. A régi szokás az volt egy szapol kukorica kezdéskor, egy befejezéskor.

 Azon a napon is hasonlóan etettünk, aztán bevetettük a két pecát. Kemény fenekező tengerinád botok, tárolóorsón 35-40-es zsinór, kicsi 'papagáj' horog, oldalfülön az ólom. A kapás általában klasszikus: két pici bólintás aztán zsupsz nyélvégét belehúzza a vízbe, amire jön a komoly bevágás és utánna a harc. Ha a hal balra vagy lefelé indul a tuskókba/fába, akkor szerelés következik, ha kitudod húzni a nyílt víz felé akkor szákolás. A nagy pontyokat nem a tuskósban szokták fogni, és nem azért mert ott nincsenek. Szóval nagyon jót pecáltunk, sok akció volt és szép potykákat fogtunk.

Apám legnagyobb pontya sem volt igazán kapitális a maga 8 kilójával. 

Tavaly a Bajai csatornán fogott 18-as és 23-as amúrt, kárászozás közben, no azokkal elszórakozott...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://halesmas.blog.hu/api/trackback/id/tr471148974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.