HTML

Halas és halatlan történetek

Régi és friss halas-halatlan, hálás-hálátlan, igaz és 'becsszóra igaz', megtörtént és 'akár meg is történhetett volna'

Friss topikok

  • hzizi: Sajnos tényleg kevés időt tudok vízparton tölteni, de engedélyem van, sőt egyi... (2017.09.04. 11:17) Újra Tisza-tó
  • Novi1: szia zizi :) frissíteni kellene ezt a blogot ;) valahogy hiányzik az új törté... (2016.09.08. 11:41) Csíptetett ponty
  • Paduc: Örülök, hogy megindult a blogban az állóvíz. Nagyon profi a külmotoron láthat... (2015.01.01. 18:39) Karácsony előtti dunai peca
  • aamen: hejj arról milyen szép posztot írhatnál, hogy két nappal később visszamenve, u... (2014.12.16. 20:32) Tisza-tavi csukázás
  • Paduc: Welcome on board :) (2014.11.05. 20:40) A Tisza-tó téli vízszintje 2014.

Bejegyzések

tt.2008.okt.

2009.03.24. 17:35 hzizi

Kezdődik a csukaszezon a Tiszatavon. A vízleeresztést még nem kezdték el, még a vízinövény is jócskán fennt van, a nap is süt melegen, de az ember csak nem bír otthon megülni. Menni kell. A szezon elejei nyári vízszintnél a sekélyenbb részeket próbálom meg ilyenkor vallatni,  de többször nem is a peca a lényeg, inkább csónaktúra lesz a napból. Ilyenkor könnyedén be lehet jutni a védett részekre, gyönyörű kis csatornák, tiszta átlátszó vízű tavak bújnak meg a nád takarásában  a tározó mellett.

 Ezen a napon sem rágott a hal igazán, a délelőtti haltalanságot pár kölyökbalin enyhítette, dél körül a szél is megerősödött, elhatároztam védettebb részt keresek.

Az belső tónál szinte az első dobásra a kanálra rontott egy másfeles csuka, kézzel vettem ki szokás szerint  (a merítő természetesen elcsomagolva a botzsákban). Aztán sokáig semmi, így kellemes napozással töltöttem a délutánt. Aztán csalicsere, volt egy ráfordulás, és egy hínárfolt mellett megfogtam a második egyencsukát.  Gondoltam szezon elején ennél nem is kell szebb nap, lassan mehetünk hazafelé.

Kiérve a tározóra hagytam magam sodortatni a hátszéllel és megint kézbe vettem a pergetőbotot. Már lemenőben volt a nap ezért egy fényesebb kanalat tettem fel.  Egy töklevél-csomó mellett ejtettem le a kanalat, lassan megindítottam amikor egy komoly ütés volt a csalra. Bevágtam hirtelen, akadt, de abban a pillanatban már meg is könnyebbült, vagyis, nem, hoppá, hiszen elindult felém... gyorsan csévéltem fel a zsinórt és már meg is volt a kontakt. És már érződött is, hogy nem kispályás az ellenfél. No, ilyenkor kellene egy pillanat alatt kinyitni a merítőt. 

A csuka nem volt kicsi, meg-meg nyekkent a fék, egyik kezemben a bot, félig a hónam alá szorítva, másikkal cibáltam ki a merítőt. Merítő kivéve, "csak" kinyitni kellett még... rálépve próbáltam helyére pattintani... Közben a hal fáradt, odajött a csónak mellé,  és, jajjj, láttam a csalit a szája szélében, csak a horog egyik ága fogta a szájszélt.  Ezt tényleg meríteni kell. Merítőt bedugtam a vízbe, próbáltam a hal alá dugni, de a merítő összecsuklott.

A gyönyörű csuka komótosan pihegett, lazábbra vettem a féket,  gondolt is egyet, megiramodott, de még mindíg éreztem a kontaktust. Újból próbáltam közben a merítő összeállítását.  A botot nem mertem letenni, egyik kézzel meg lábbal, könyökkel fogtam, az orsót is néha tekertem (talán a fülemmel ?), közben a fránya merítőt feszegettem másik kézzel, meg lábbal. 

Jónak tűnt, megint próbáltam meríteni, a csuka nem így gondolta, bement a csónak alá, merítő megint összecsuklott, engem már vert a veríték. Nem lehetek ennnnyire béna -  gondoltam, de az is lehet, hogy hangosan beszélgettem magammal. Mindíg büszke voltam a csukamegmerítési tudományomra,  de ez most komoly megaláztatás volt. Visszahúztam óvatosan a halat - már amennyire óvatosan lehet bánni egy fél evezőnyi csukával, a szája szélében még mindíg tartott a horog.

Közben a csuka is elkészült az erejével, én is taktikát változtattam, letettem a merítőt és kézzel próbáltam elkapni. A tarkófogás elsőre nem sikerült, de aztán mindent egy lapra téve letettem a botot és két kézzel beemeltem a csónakba. A vizityúkok megszeppenve vették be magukat a nádasba  a hosszan elnyújtott juhuhuhuuhuuuuuuuu csatakiáltásom hallatán. Én csodálkoztam a legjobban, hogy meglett a hal.

 

Az eset óta egy könnyebben nyíló nagyobb pontymerítőt viszek magammal. Bár úgy érzem a csukott merítő kimondottan jó fegyver balszerencse ellen, azóta  többször megtörtént, hogy nyitott merítőszákkal pergettem át a napot. Sőt, egyszer olyan is történt, hogy a halat sem volt időm kivenni a merítőszákból, már újabb jelentkező várt merítésre...és mégegy.... és... de ez egy másik történet.

a kissebbek: 1,4 és 1,5 a nagyobb 5,75kg, 81 cm

Szólj hozzá!

Címkék: csuka tiszató vízleeresztés

A bejegyzés trackback címe:

http://halesmas.blog.hu/api/trackback/id/tr491022235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.